Cikkek
EMLÉKEZZÜNK
- Részletek
- Kategória: Uncategorised
- Készült: 2015. március 04. szerda, 20:47
- Megjelent: 2015. március 04. szerda, 20:47
- Írta: Sárkány László
- Találatok: 2089
In Memoriam
Fájó szívvel búcsúzunk Benkó Istvánné Gabikától. A Szerencsi „Hegyalja Kapuja” mozgáskorlátozottak Klub vezetőjétől.
Búcsúzásra hív a harang
Szól hangosan fájdalmasan.
Megrendült szívvel állunk urnád előtt,
kedves Gabika, és az együtt töltött évekre gondolunk.
„Mikor elhagytak
Mikor a lelkem
Roskadozva vittem
Csöndesen és váratlanul átölelt az isten” (Ady)
Kialudt egy életláng
Kialudt, nem lobban fel soha.
Az életnek vége, és ez oly szomorú
Elment egy melegszívű, nagy szerű ember.
Aki, oly sokat tett a rokkant emberekért.
Drága Gabika
te megtettél mindent mi tőled tellett,
támaszt adtál, ahol csak kellett.
Az a sok kedves emlék
A szavaid fülünkben csengenek
Nem haljuk már elnémultál
örökre.
Gabika, ugy szerettél Élni,
de hiába harcoltál vitézül,
győzött a halál angyala.
Most már, a semmi ágán ülsz.
Fájdalmat elhagyva,
melyet türelemmel viseltél magadban.
Az égi hazába vár rád,
a béke és a nyugalom.
Elbúcsúzunk némán tőled
már nem találkozunk.
Hiányozni fogsz,
Hiányozni fog mosolyod, segítő késséged.
Virágaid elhervadnak,
Emlékeid elhalványulnak
gyertyád csonkig éghet
Mi nem feledünk téged.
Most már, a mennyből nézel ránk,
hol nincs szenvedés
Míg mi oda elmehetünk.
Isten veled, Isten velünk.
Lent a Hideg sírba, legyen rózsás álmod
Az Isten áldása, ott is reád szálljon,
ha vannak hegyek a mennybe őrizze
Szerencsi lelkedet időtlen időkre.
Legyen csöndes álmod.
2015.02.21. Szerencs-Ond
Galgóczi Ferencné