Friss Hírek
MEZŐZOMBORON EMLÉKEZTEK MEG A DONI KATASZTRÓFA ÁLDOZATAIRA
- Részletek
- Kategória: GloboTV hírek
- Készült: 2024. január 16. kedd, 10:06
- Megjelent: 2024. január 16. kedd, 10:06
- Írta: dankoviki
- Találatok: 675
Az 1943-as Don-kanyari csata Magyarország számára tragikus korszakot jelentett a második világháború során. A Don folyó vidékén folytatódott ütközetek a németek és a szovjetek között zajló hatalmas összecsapások egyik részét alkották, amelyben a Magyar Honvédség is részt vett. A doni fronton 1942 és 1943 között a szovjet Vörös Hadsereg és a németek vezette tengelyhatalmak között intenzív harcok dúltak. A magyar katonák is bekapcsolódtak a harcba, részt véve a németek oldalán. A Don-kanyar különösen kritikus helyszín volt, és a téli hónapokban a katonák szenvedtek az éhezéstől, a hidegtől és a kimerültségtől.
A fronton elesett hősökre emlékeztek meg Mezőzomboron január 12-én. A Béke kertben gyűltek össze a megemlékezők, akiket Radó Krisztina köszöntött a helyszínen. A beszéd Dr. Zempléni Miklós költeményével kezdődött, mely méltatta a boldogan pihenőket, akik az elkerülhetetlen katonai szolgálat során a Don-kanyar frontján veszítették életüket. Felidézte a múlt szomorú történéseit, amely során az ország minden pontjáról soroztak be katonákat. Hangsúlyozta, hogy a frontra vonult katonák eszközeik, technológiájuk nem volt elég az orosz csapatok legyőzéséhez. A legnagyobb problémaként említette, hogy a magyar hadseregnek nem voltak megfelelő erejű páncéltörő, tankelhárító felszereléseik. “A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak”-fogalmazott gondolatai között Radó Krisztina. Radó Béla, a település polgármestere vette át a szót, és osztotta meg emlékező gondolatait. A község vezetője úgy fogalmazott: “Azon a napon a hideg és a szenvedés uralkodott a Don folyó mentén.” Azok a férfiak, akik ott hunytak el, vagy fogságba estek nem csak katonák voltak, hanem apukák, férjek és testvérek is. A polgármester kiemelte, hogy az áldozatuk az elkötelezettségüket mutatta hazájuk, nemzetük felé. Hitüket és bátorságukat példaértékűnek tartja, ami végig rendíthetetlen volt a küzdelmek során. Visszagondolt az elmúlt években tartott beszédeire, amikor még nem dúlt háború a szomszédban, és a világ több pontján. Úgy gondolja, hogy most ezáltal vált valóságossá mindenki számára, hogy milyen borzalmak történtek a múltban. Emlékeztetnek arra, hogy a béke, a diplomácia, és a problémák megelőzése az elsődleges és a legfontosabbak. Felhívta mindenki figyelmét arra, hogy ezen a napon azok előtt kell tisztelegni, akik életüket adták, harcoltak a szabadságért, az emberi méltóságért, és akik hitükkel kitartottak a nehéz napokban is. Az esemény végén Wass Albert Gyertyaláng című költeményét szavalta el Szabó Lenke. A költemény a háború által elszakított családok, az elveszített életek és a hazáért áldozatot hozó katonák emlékét őrzi. A költő az emlékszoborral és a neveken keresztül emeli ki az egyének személyes történeteit, megérintve a háború tragédiáját és az elhunytak örökkévalóságát.